Ma reggel egy késői reggelivel kezdtünk, aminek ár-, érték-, hústartalom- és távolságarányát okosan mérlegelve Dennis a Subwayben kötött ki, én pedig a Breadtalk-ban. Ez utóbbi egy nemzetközi pékséglánc, gyönyörű termékeik vannak, az ember tálcával megy végig és lehet válogatni a gyönyörűségekből. Tudtommal otthon nincs Breadtalk, de itt nagyon népszerű (ha mást nem, azért, mert az emberek rájönnek hogy rizs helyett lehet finom kenyeret is enni).
Ezután találkoztunk a városba később érkező három lánnyal, Suhailaval, Annisaval es Aleenaval (Omán, Indonézia, Taiwan), és megmutattuk nekik az utat a hotelünkbe, mert ők is ott foglaltak szobát egy éjszakára. Később Dennisszel bejártuk a közelben levő People’s Parkot (Néppark), majd találkoztunk velük, végigvezettük őket a Nanjing Road-on, majd beültünk egy Pizza Hut-ba, ahol bevártuk az orosz Baianat, az ukrán Sandrat, a volt csapatvezetőnket, a kínai Evat, és a rég nem látott, vízumproblémájával alaposan megküzdő mexikói Dave-t. Itt ettünk-ittunk, majd kisétáltunk a Bund-ra. 15 perc séta és gyönyörködés után megérkeztünk a kompkikötőhöz, ahol 2, azaz kettő yüanért lehet átjutni a folyó túloldalára (74 Ft). A kompút maga is egy élmény, jó rálátást ad mind Puxi, mind Pudong városrészekre. Végül megérkeztünk és útba vettük a BO-t, azaz a Bottle Opener épületet, azaz a Sörnyitót, azaz a Shanghai World Finance Centert.
Az épület 2007-ben készült el, és a világ jelenlegi 4. legmagasabb épülete a maga közel 500 méterével. A publikum számára a 94., 97. és 100. emelet látogatható, az utóbbi kettő különbsége a sörnyitő lyuk része. A lyuk alján és tetején is van egy hosszú üvegfolyosó, amin végigsétálhatnak a látogatók. A kilátás leírhatatlan, így nem is próbálom részletezni, de az alábbi pár kép sem adja vissza teljesen az élményt:
A Sörnyitó melletti 88 emeletes épület nappal...
...majd éjjel.
A torontoi CN Towerhez hasonlóan itt is van üvegpadló
Rálátás a Bundra
Már alulról: a két jelenlegi és az épülő legnagyobb shanghai épület.
Miután a magasban töltöttünk vagy 2-3 órát, Eva elvitt minket egy kisebb toronyépületbe, ami, mint kiderült, egy 10 emeletes pláza volt. Itt vacsoráztunk egy étteremben, ahol a pénztárcánk kímélése végett csak tésztákat ettünk, meg mangókrémitalt, ami nagy kedvencünk lett, mert isteni finom. Mármint a mangó, minden létező formájában. A tésztám garnélás és valamilyen öntetes volt, a mangókrém pedig kókuszhabra volt ráöntve a pohárban, az egészet pedig egy gömb fagyival koronázták meg. Isteni volt. Bár a kókusz nem látszik, azért berakok róla egy képet, a mellettem ülő ukrán lány kumquat-lime italával együtt:
Összességében nagyszerű napunk volt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.