A mai nap volt az első éles napunk tanárként. Kicsit féltem, hogy nem tudok beszélni 70 percig, de szerencsére nem volt gond és a gyerekek is élvezték az órát. Alapvető fizikát tanítottam nekik angolul. A cél nem az, hogy teletömjem a fejüket új anyaggal angol nyelven, elég ha a már meglévő kifejezéseket tanulják meg angolul. Második órám ma nem volt, így beültem az ománi csapattársunk órájára. Ebéd után különböző feladatokat tartunk, a mai úgy nézett ki, hogy az osztályokat bevittük az előadóterembe, ahol a megnyitó is volt, és Cyan, a kínai segítőm, Suheila és én tartottunk előadást a kínai, ománi és a magyar egyetemi életről. A végén mindannyian visszamentünk a színpadra és kérdéseket lehetett feltenni. Az egyik lány megkérdezte, mennyibe kerül egy szemeszter a magyar felsőoktatásban, azt mondta, szívesen jönne Magyarországra továbbtanulni. Ezután megnéztünk egy, a Yale egyetemet népszerűsítő videót, majd Steve Jobs beszédét a Stanford egyetem diplomaosztóján. Miután végeztünk, találkoztunk az iskola igazgatóhelyettesével, aki immár másodjára adott mind a fiú-, mind a lánykollégiumba egy nagy adag gyümölcsöt. Mindhárom gyümölcs, amit kaptunk különleges: a licsi most kisebb, sima héjú és barna színű, a datolyát itt frissen, zöld és ropogós gyümölcsként eszik, a banán pedig olyan miniatűr, mint a képen látható:

Minibanán, furcsa licsi, friss datolya, és persze a Mickey egeres ágynemű

Ma este nem kell workshopot tartanom, szerencsére minden este csak 4-5 ember kell hozzá. Holnap viszont két 70 perces órát tartok délelőtt. 

A galériát frissítettem az utóbbi napok (még a 2. szecsuáni óvoda, az itteni iskola, a templom, a fürdő és a megnyitó ünnepség) képeivel!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.