Ma van a tábor egyetlen hivatalos szünnapja, a gyerekek hazamentek és nekünk menetrend szerinti kirándulás volt a program. Eredetileg a kunmingi dinoszaurusz parkba mentünk volna, de mivel a társaság döntő többsége nem akart egy rakás pénzt fizetni egy nagy rakás csontért cserébe, így változtattak a programon. Az új terv egy etnikai kisebbségeket bemutató (mesterséges) falu, ahol vagy 15, a tartományra jellemző kisebbségi csoport képviseli magát. A park akkora, hogy 4 óra alatt nem tudtuk bejárni, több tó van benne, és különböző helyszíneken mutatják be a különböző törzsek lakóit, házait, templomait, mesterségeit. A belépő megvásárlása előtt bementünk egy teakereskedésbe, ahol persze meghívtak minket több csésze teára. Mégsem éreztük, hogy lehúzni akarnak minket, kedvesek és türelmesek voltak, kellemesen beszélgettünk. Azért az átlag sétáló utcai árus nem ilyen. Végül vettem egy csomaggal abból a teából, ami mindannyiunknak a legjobban tetszett. Az illata földimogyoróra hasonlít, az íze kicsit a kávéra, és a teafüvet meg lehet enni, finom, selymes íze van. Egyébként Jünnanra jellemző kávét is vettünk, persze azt is csak kóstolás után.

A faluban az elefánttól kezdve a tibeti buddhista templomon keresztül a medencényi összetört sörösüveg-szilánkokig minden volt. Utóbbi ahhoz kapcsolódik, hogy az egyik törzs szerint egy edény széttörése lelki nyugalmat hoz. Ezt mindenki kipróbálhatja azáltal, hogy az erre a célra épített medencébe behajít egy sörösüveget. Voltak még fára épített házak, olyan törzs, ahol valamilyen növénnyel feketére színezték a fogaikat, mert azt tartják szépnek, egy ujjnyi méretű levéllel zenélő jóember, tópart, kis híd, nagy híd, lótuszok, tradicionális ruhába öltözött lányok, kínaiul és angolul is "tudó" papagáj, mindenféle népi művészetek képviselői, népi gyerekjátékok, szárított gombák és gyíkok, mint megvásárolható gyógyszer, színes rizs, és hasonló érdekességek. Az ezekről készült képekkel frissítettem a galériát.

Miután kijöttünk a faluból, vettünk pár hurkapálcán sütött húsfalatot, és kerek, fűszerezett, hagymás pizzatészta-szerű sült tésztát. Az utóbbi nagyon jól esett, mert olyasmi volt, mint a kenyérlángos, márpedig rendes kenyeret nem ettem, mióta itt vagyok (nekik a rizs a kenyér). Ezután életemben először úgy ittam kókusztejet, hogy a kókuszt előttem vágták fel, frissen. Lehet kapni a boltokban fillérekért palackozott kókusztejet, de ez sokkal jobb volt. És nem a szokásos, barna kókusz volt, hanem a sokkal nagyobb, sima héjú zöld kókusz. Ha végzett az ember a folyadékkal, meg lehet kérni az árust, hogy vágja ketté és kaparja ki belőle a gyümölcshúst. Így is történt, így haraptuk az otthon csaj reszelt formában kapható, friss, finom és nedves kókuszt. Így nézett ki a dolog félbevágás előtt és után:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.