Sikeresen megérkeztünk Kunmingba, most először pontosan érkezett be a vonat. A vonaton töltött nap, de különösen az éjszaka, elég kellemetlen volt. Összeszedtem egy kis szokásosnak mondható arcüreggyulladást, aminek elég agresszív lefolyása volt, de szerencsére egyben gyors is, így mára már nem fáj a torkom (ami lehet a magyar mebucain, az ománi panadol és egy kínai gyógyszer együttes hatása miatt is, ugyanis ápoltak nagy erőkkel). Tegnap még viszont fájt lélegezni, és a vonaton elég erős volt a légkondi, így a 20 órás után végig a repülőúton kapott pokrócba lélegeztem. Ma viszont, nem sokkal a megérkezés után a suli orvosa ellátott és kaptam 4 fajta gyógyszert. Még a biztosításomra sem volt szükség, az iskola fedez minket. A vonatútra visszatérve, ezeket a sorokat jegyeztem fel a kényelmetlen zötykölődés közben:

Ezeket a sorokat a vonaton irom, telefonon, utban Kunming fele. A vonat dugig van, 3+2-es uleselosztas van, de rengeteg ember all es az ulok kozott csomagok vannak. A taj hegyes, rengeteg a meredek hegy, es a folyok tobbnyire vorosek. Ez lehet a szennyezettsegtol, de a voros erdei talajtol is. Rengeteg a gyar a sinek menten, mindegyikbol omlik a fust. Ez a szennyezettseg az ara annak, hogy a "Made in China" termekek elaraszthattak a vilagot. 

Az arcureggyulladas, amit a napokban osszeszedtem, egyre kellemetlenebb. De nem annyira, mint ahogy az oroszok osszetartanak a tarsasagban: 15-unk kozul 4-en is orosz ajkuak, aminek kovetkezteben allandoan oroszt hallani magunk korul. Nem lenne ezzel semmi baj, amig nyitottak a tobbiek fele is, de ok csak egymassal beszelnek. Ez egy kicsit furcsa, tekintve hogy kulturalis csereprogramon vannak, es illetlen, tekintve hogy ha mar egy ember is van korulottunk, aki nem a sajat nyelvunkon beszel, akkor angolul beszelgetunk, ez iratlan alapszabaly. De ok inkabb atultetik az embereket a vonaton, hogy egymas mellett lehessenek, nehogy veletlen a csoport osszes tobbi tagjaval kelljen beszelgetni. Ezt mar mindenki elegge unja. Tovabba az is kicsit zavaro, hogy 5 percenkent jonnek arulni valamit a vagon folyosojan, mikozben csak szerencsetlenkedes az egesz, mert a tomeg miatt alig fer el a kocsi, az allo emberek meg csak anyaznak, mert nincs hova felreallniuk.

Par erdekesseg:

• Kunming tengerszint feletti magassaga 2000 m.
• A 70°-os lejtoket meg siman beultetik kukoricaval.

Hajnal 2 korul felszabadult par ulohely. Ezutan kisebb tomeg alakult ki az allo utasokbol, a kalauz standjanal a vagon elejen, es mindenki a holgy arcaba nyomta a penzet es ordibalt, hogy o kaphassa meg az ulohelyek egyiket. Vicces volt ez igy hajnal fel3 korul. Most 03:20 van es eddig osszesen kb. 40 percet alhattam, azt is 3 reszletben. Meg kb 5,5-6 ora van az utbol.

A vonat egesz gyorsan halad, es gyakran megy alagutban, ami miatt a lenyugozo taj sokszor csak hirtelen, es csak par masodpercre tunik elo az ablakban. Az egyik orosz lany eppen most ordibalt az egyik kinai utasra oroszul, amire a no persze kinaiul valaszolt. Ez igy ment par percig, mire a szervezoink leallitottak az lanyt. Frenetikus. Meg 16 ora van hatra.

Megérkezésünk után röpke egy órával megérkezett értünk az iskola által küldött, ősrégi, ütött-kopott busz. Azonnal elszállt mindennemű reményünk az eddiginél jobb szálláshoz kötődően, azonban az egyórás zötykölődés után hatalmas csalódtunk, pozitív értelemben.

Az iskolában 4-12. osztályosokat tanítanak, mi 10-12-esekkel fogunk foglalkozni. Ez is egy nagy kampusz, az előzőnél sokkal nagyobb, viszont ez nemrég épült, Kunming Anming nevű városrészében. Az egész környék újépítésű, annyira, hogy éppen mellettünk most nyílt meg egy hatalmas bevásárlóközpont, mindenféle helyi és nyugati éttermekkel egyetemben, aminek nagyon örültünk, mert kellemes áron megtalálunk mindent, amit nagyon muszáj megvenni. A kampusz sok szép épületből áll, közöttük foci- és kosárlabda pályák, parkosított területek és az országra jellemző, sziklametszetekre festett jelmondatok vannak. Miután elfoglaltuk a szobánkat, ahol a holland sráccal, Denissel, a kicsit nehezen elviselhető német sráccal, Chrisszel és a kazak Geziggel lakom, elmentünk ebédelni. Hatalmas meglepetés volt a menza: nem egyfajta étel van, mint az előző helyen, hanem sok-sok finomság közül lehet válogatni, a főételek mind hússal készülnek, és nem gyomorral, zsírral, bőrrel, stb. Egy mágneskártyára töltöttek 18 napi étkezésre elegendő pénzt, azt kell használnunk. 15 yüanból (540 Ft) hússal teli és teljes mértékben laktató ebédet ettem 5-6 kisebb fogással, jégkrémmel együtt. A napi limit 40 yüan, a 3 étkezésre és a fürdésre, amiért bár minimális árat fizetni kell, de legalább biztosított a meleg víz, ami az előző szálláson elég szeszélyesen működött. Azóta már vacsoráztam is, az is nagyon finom volt, úgyhogy tényleg nagyon örülünk a menzának. Mellette van egy kisebb bolt is, abban is a mágneskártyát használva tudunk fizetni, így ha okosan eszünk, az iskola pénzére tudunk vásárolni itt is.

A tökéletestől csak egyetlen tényező választja el ezt a helyet: a mosdókban nem angol wc van, hanem a guggolós verzió, ráadásul ajtók nincsenek a kabinokon. Ez a legjobb példa arra, amire rájöttem Kínával kapcsolatban mostanában: a szépséget lehet keresni ebben az országban, de a logikát nem. Felépítenek hatalmas iskolákat, csili-vili vasútállomásokat, temérdek pénzt költve minden egyes részletükre, de a mosdóknál mintha lenullázódott volna a büdzsé, és a legolcsóbb megoldásra kéne törekedni, úgy néznek ki. Egyébként a chengdui vasútállomáson sem voltak ajtók a wc-ken, és az összes kabin alatt egy közös vályú gyűjtötte össze a mutyit, ami még csak nem is lejtett, bizonyára időnként leöblítették, a szag alapján talán óránként. Itt is ez a helyzet, csak külön lyukakkal, de ajtók nélkül. És mondhatja bárki, hogy higiénikusabb nem ráülni az ülőkére, de senki nem fogja megértetni velem, miért nem lehet ajtókat felszerelni, miért kell a saját szemével meggyőződnie az embernek arról, ha az egyik wc foglalt. Természetesen tudtuk, hogy ez benne lesz a pakliban, csak reménykedtünk az angol wc-ben, mert az előző szálláson az volt. Bocsánat a hosszas ecsetelésért, de ezen gondolatok túlságosan lekötik az elmémet ahhoz, hogy ne osszam meg a nagyvilággal.

Másik, kevésbé undorító negatív észrevétel, amit régóta akartam szavakba önteni: pár szó a közlekedésről. Ha röviden kéne kifejtenem, annyit írnék, hogy a kínaiaknak nulla közlekedési kultúrájuk van. Kicsit hosszabban: a táblák mindenhol jelzik a szükséges információt és a sávok fel vannak festve, de erről nem igazán vesznek tudomást a sofőrök. Különös tekintettel a taxisofőrökre, akiknél tényleg életveszélyes élmény az első ülésen ülni (buszok nincsenek éjszaka, és egyébként sem nagy élmény zötykölődni a régi, lepukkant járművökön, így gyakran taxizunk, mert 4-felé osztva kb ugyanannyiba kerül, mint a tömegközlekedés). Az autósok és kamionosok legnagyobb fegyvere a duda. Csak akkor dudálnak, ha: