A mai nap sem úgy kezdődött, ahogy megálmodtam. Éjjel összepakoltam a bőröndömet, hogy kora reggel lezárjam a vasútállomáson, így ki tudok jelentkezni a hotelből időben, és nem is kell magammal vinnem a mai városnézésre. Mivel a vonatom este 7-kor indul, ezt a napot többé-kevésbé az elmaradt dolgok pótlására tudom használni. A vasútállomásra menet azonban kitört a <kínai> bőröndöm kereke, és mivel sok olyan dolgot pakoltam bele, ami nem kell a városnézéshez a hátizsákomból, a szokásosnál sokkal nehezebb volt. A taxis irreálisan sok pénzért vitt volna ki a vasútállomásra, így a metrót választottam, cserébe cipekedhettem a kb 30 kilós bőrönddel, kerekek nélkül. Teljes mértékben megértem az emberiséget, hogy feltalálta a kereket, anélkül ugyanis jelentősen nehezebb vinni ezeket a teli bőröndöket, így aztán vettem egy újat magamnak, a réginek pedig nagyon örült egy idős bácsi, és a bőrönd is saját hazájában leli nyugalmát. 

Ezután 4 metróvonal igénybevételével (egy 70 ft-os metrójeggyel akárhányszor átszállhat az ember, mint otthon, csak itt 13 vonalból lehet választani. 2015-re 19 lesz kész!) kimentem az Olimpiai Parkhoz, erről itt egy kép, mögöttem aNemzeti Olimpiai Stadionnal azaz a Madárfészekkel:

Ezzel szemben van a "Vizeskocka" úszóstadion is:

Itt természetesen bárki vehet Peking 2008-as olimpiai aranyérmet. Miután már nem éreztem a lábam a sok járkálástól (mert eléggé nagy ez a park), kicsit megpihentem és visszamentem a vasútállomásra bőröndöt venni. Ezután becsekkoltam a vonatjegyemmel (csak érvényes vonatjeggyel lehet bemenni a vasútállomás területére, így nincsenek bent hajléktalanok, például) és vártam a vonatomra. A pekingi állatkert pandaházáról lemondtam, mert Szecsuánban biztos fogunk látni pandákat, lévén, hogy ez a tartomány az egyik őshazájuk. Még egy mai napi érdekesség: bár a KFC éttermek is elég népszerűek Kínában, megvan a sajátjuk is, Mr Lee néven. A két cég logója alig hasonlít:

Egyébként a kínaiakat azért nem zavarja, hogy nyugati márkák gyenge másolatait hordják, mert nem hiszem hogy ismerik ezeket a márkákat, mindenre van saját verziójuk. Az pedig, hogy értelmetlen angol szöveg van a pólóikon, azért nem zavarja őket, mert nem tudnak angolul. 5-ből 4 ember elküldött Pekingben, pedig általában rendőrtől, fiataltól és jobban öltözött emberektől próbáltam segítséget kérni. Szóval a Mr Lee-ben olyan levest ettem, aminek nagy részét a tészta teszi ki, amin az otthoni bolognai szószhoz hasonló húsos szósz van. Meglepően finom volt, és furcsának tűnik, de én már hozzászoktam, hogy olyan kajákat eszem, amilyeneket el sem tudtam képzelni korábban. És eddig még a gyomrommal is minden rendben volt!

A vonat 45 percet késett, így a teljes menetidő 14 óra volt, viszont kénylmes ágyon aludtam és csak 4-en voltunk a zárható kabinban, tehetősebb, idősebb emberekkel, így a biztonsággal nem volt gond. Az első napról Hangzhou-ban a következő bejegyzésben írok. 

Készítettem emészthető mennyiségű fotóalbumot az eddigi napjaimról. A képfeliratokat érdemes elolvasni. Van köztük a tegnapi snack piacról is sok kép, ezek elég gyomorforgatóak lehetnek, de legalább nem érzitek a szagokat :) (nem, nem ettem semmit sem ott). A képek (kattintásra új oldalon nyílik nagyobb verzióban):

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.