Szóval 27-én elindultunk 22:20-kor, majd röpke 43 óra múlva megérkeztünk az iskolába. Időközben megebédeltünk Chengduban. Mint írtam, ez Szecsuán tartomány 14 milliós fővárosa, a méreténél csak az építkezések száma a lenyűgözőbb. Bármerre néz ugyanis az ember, nem lát olyan tájat maga előtt, ahol ne lenne legalább egy építkezés. Nem egyes épületeket, hanem egész lakóparkokat húznak fel egyszerre. És akármerre mentünk, mindenhol csak a fejlődést, a növekedést láttuk. Chengdu belvárosában egy hagyományos kínai étteremben ettünk itteni specialitásokat. Itt az a divat, hogy az asztal közepén van egy tűzzel/gázzal fűthető lyuk, amibe éppen beleillik egy nagy wok, amely két részre van osztva: a közepében forr a sima, körülötte pedig a csípős paprikát és egyéb fűszereket tartalmazó víz. A hozzávalókat kis zsúrkocsin hozzák: tányérokon mindenféle nyers hús és zöldség, ezeket az asztal körül ülőknek kell beletenni a forró vízbe. Olyan dolgokat kaptunk, mint szeletelt lótuszgyökér, mindenféle sertés belsőségek (gyomor, vese, még agyat is..), kacsavér(!), Ezeket mind bele kellett önteni a forró vízbe és várni pár percet, meg megfőnek. Ha kivettük, bele kellett mártogatni a saját tányérunkban levő zöldségekkel elkevert olajba. Legtöbbünknek nem igazán tetszett a dolog, de páran élvezték. Mai érdekesség: az éttermekben megkérdezik, hogy a sört hidegen, vagy melegen kéred!

Az iskola, ahova jöttünk, nagyon szép környezetben van, van játszótere, hatalmas medencéje (amiben most nincs víz), kosárlabda- és focipályája, kis tava, bambusszal, meg mindenféle szép növényekkel. Ez egy nemzetközi iskola, a tanárok nagyrésze nem kínai, vélhetően a gyerekek is jobban tudnak angolul, mint a hozzájuk hasonló korúak általában. Ahogy megérkeztünk, az igazgató köszöntött minket. Kiosztották a szobákat, majd a vacsora következett. A szobák meglepően tágasak, lambériával borítottak a falak és a plafonok is. 4-en vagyunk egy szobában, egy mexikói, egy holland és egy indonéz sráccal lakom. Mindegyikük eléggé életrevaló, jó társaságot alkotunk. Hétfőtől már tanítani fogunk, így ma felkészültünk az első órákra. Kicsit nehéz a fizikát óvodások szintjén is érthetően és érdekesen előadni, de reményeim szerint menni fog. 180 gyerek van, 9 osztályban, minden osztályra 4 főnk van. Az én csapatomban a kapcsolattartóm, egy másik kínai és egy taiwani lány van, az utóbbi kettő nem túl beszédes, elég félénkek, nincsenek ötleteik, ami másik csoportokban is előfordul és az aktívabbak nem igazán örülnek neki. Így viszont legalább könnyebb tervezni, kevesebb akadályba ütközik az ember. Ma este megérkeznek azok is, akik még nem tették, holnap pedig kirándulni megyünk a környező hegyekbe (merthogy a város sík területen van, de hatalmas és felhők közé érő hegyek veszik körül). Ezt a várost érintette a leginkább a pár évvel ezelőtti földrengés, amelyben több százezer ember vesztette életét, és azóta minden évben másik város segít újraépíteni ezt a várost, idén Shanghai épített gyönyörű bevezető utat a városba, hullámalakban ültetett sövénnyel a szélén, több színben. A városba érkezéskor nagy pandaszobrokat láttunk, és jövő hétvégén élőben is találkozunk pandákkal, mert elvisznek minket egy rezervátumba vagy állatkertbe. 

Érdekességképpen egy kép egy épülő chengdui "innovációs centrum"-ból:

A karikában egy munkás van. Ekkora az épület, ekkora lépésekben épül a mai Kína.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.