Szóval megérkeztem az átszállásom repterére, a katari fővárosba, a Dohai Nemzetközi Repülőtérre (DIA). Elég sokféle népek mozognak erre, a vágott szeműektől a bekötött fejű arab sejk-alkatúakig, és még éjfélkor is hömpölyögtek az emberek a boltokban. 11 órám van a pekingi gép indulásáig.

Engedjétek meg, hogy csináljak egy kis reklámot a Qatar Airways-nek, mert megérdemlik. A beszállás és a felszállás is időben megtörtént. Az első dolog, amit észrevesz az ember a gépen az, hogy az összes ülés háttámlájába egy komplett számítógép van építve, amin filmet vagy tv műsorokat nézhet, zenét hallgathat, játékokat játszhat, újranézheti a biztonsági ismeretterjesztő videót és megnézheti a járat menüjét az ember. A gépen a szokásosnál legalább háromszor több és szebb stwardess volt, akik Spongyabobos párnákat osztogattak a kisebb gyerekeknek. Mivel kötelességtudóak, és jól megtanulták, hogy evés előtt kezet mosunk, a vacsora feltálalása előtt felmelegített nedvesített tisztítókendőt osztogattak az utasoknak. A vacsora is megér egy misét: sült csirkemell lecsós-szerű mártással, gnocchival, mellé kockázott főtt krumpli uborkás joghurtos szósszal, „tökpite” vaníliaszósszal, egy zsemle vajjal, sajttal, keksszel, egy Mars csoki, víz, és az innivaló, amit kértem hozzá. A főételt és a zsemlét melegen kaptuk! Amikor Amerikába mentem, főtt, de hideg ételt kapunk. Furcsa volt, hogy ez nem fapados, és hatalmas választék van italokból és nem kell fizetni értük. Amikor láttam, hogy van gin, egyből kerestem a tonikot az üdítők között, miután elégedetten megtaláltam, kértem egy gintonikot, amit a képernyőről kiválasztott egyik kedvenc sorozatom egyik epizódja alatt ittam meg. Néztem egy filmet is, zenét is hallgattam (volt az arab előadók mellett Beatles, Coldplay, The Doors, és Bruce Springsteen is, sokszáz előadó és film közül lehetett választani!). Mindemellett a monitoron figyelhettük a repülő pillanatnyi helyzetét a térképen, repülési adatokkal (ezeket 3 soronként 1 monitoron lehet látni a többi légitársaságnál). A fent leírtak miatt gyorsan eltelt a 4 órás út, nem véletlenül lett a 2011-es év legjobb légitársasága az utasok szavazatai alapján. Egyébként a gép egy "kommersz" A320 volt, de kényelemben messze felülmúlta a fapadosokat a szórakoztató központnak köszönhetően, és az ülések is kényelmesebbek voltak, adtak takarót és párnát is, pedig csak 4 órás volt az út.

Azt hiszem ennyi a lényeg, a következő repülőút ugyanilyen lesz, csak kétszer ennyi ideig tart. Addig igyekszem nem ellopatni a cuccaimat alvás közben, de ahogy látom, sokan körülöttem még egy kicsit sem vigyáznak a táskáikra. Lehet, hogy csak én vagyok paranoiás a nemrég történtek miatt.

Az már csak fun fact, hogy nem tehetem ki a lábam a reptérről - pedig lenne mit felfedezni -, mert vízumot csak szállásfoglalással együtt adnak ebben az országban (ahol mellesleg a 2022-es foci vb-t rendezik majd). Végül egy kép az itteni tengerpartról:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.